Hétmérföldes csizmámban Kijevben
Írta: gufi Dátum: Október 21 2011 13:02:32
V
Ezúttal Kijevben rovom az utcákat,
Nem túlzok ha mondom, egy merő káprázat.
Jól megfér egymás mellett gazdag és szegény,
De nem mindegy kinek a bőrét szeretném.
Teljes hír
Hétmérföldes csizmámban
Kijev városában
Ezúttal Kijevben rovom az utcákat,
Nem túlzok ha mondom, egy merő káprázat.
Jól megfér egymás mellett gazdag és szegény,
De nem mindegy kinek a bőrét szeretném.
Régmúlt és közelmúlt, a kontrasztos jelen,
Osztoznak a városon testvériesen.
A sokszáz éves múlt ma csillogó műemlék,
Szovjet testvértől is maradt itt bőven még.
Európa egyik legrégebbi városa,
Virágzó piac volt az ötödik században.
Ide is jött Batu kán és földig rombolta,
Újólag talpra állt, koronáit váltotta.
Uralkodtak felette litvánok, lengyelek,
Jöttek az oroszok, majdan a németek.
Bár feléledt oly sokszor főnixi éne,
Rohamosan pumpálta őt szovjet testvére.
Képének látványa, hogy teljesebb legyen,
Fáradt lábaimat nyakamba szedem.
Hajléktalan fészek, nem nyíltan csak titkon,
Van panel rengeteg és van fényűző otthon.
Magába fogad a nagyvárosi forgatag,
Metró kocsik rohannak szerte a föld alatt,
Szédítő a mélység akár egy bányában,
A suhanó kocsi a nagy testvér munkája.
Irány az óváros, kapkodom a fejem,
A sok látnivaló lenyűgöz teljesen,
Vékával e gazdagság bizony nem mérhető,
Bőkezű hagyaték mit adott a teremtő.
Nyitott ékszerdoboz, vajh mi lehet benne?
Itt az aranykapu a város egyik dísze.
Szent Mihály és Szent Szófia Székesegyházak,
A Lavra kolostor egy igazi alázat.
Azért itt időzzünk most el egy keveset,
Múzeumában leljük fel a kincseket,
Szkíta-hun aranytárgy bőségesen akad,
Közöttük a legszebb a hun csodaszarvas.
Folytathatnám tovább az épületek sorát,
Véget nem érő műemlékek halmazát,
De hagyom a belvárost, indulok tova,
Egy szívet melengető kijevi dombra.
Akarom mondani, kijevi magyar dombra,
A legkedvesebb hely ma ez itt a számomra.
Honfoglaló törzseink itt ütöttek tanyát,
Pihenés közben leverték az út porát.
Nyolcszázkilencvenhét körül történt az eset,
A Dnyeper hűvös partján lazítottak egyet.
Kicsinyke emlékmű, de nekem hatalmas,
Megköszönöm létét a kijevi magyaroknak.
Vigyáz a városra fentről a magasból
Egy monumentális szabadságszobor.
A számtalan hősnek emléket állítva,
Kik áldozatul estek a világháborúban.
Este még a szálloda előtti kis téren
Mécseseket gyújtva Trianont idézem,
Kilencvenegy éve felkoncolták hazám,
Fekélytől vérző sebeit ma is ápolám.
Tizenhárom mécsesből lángoló feszület,
Ezzel és imával nyugtatom lelkemet.
Alszik már a város, csak én virrasztok fent,
Vígasztal a vén Hold, hallgat velem a csend.
El kell tennem magam, hisz indulok korán,
Hajnal pírja kísér, oly messze még hazám.
Kárpátok bércét már látom a távolban,
Utam véges végig őrangyalom vigyázza.
Átkos a határ mi elállja az utam,
Mint körözött bűnöző úgy érzem magam,
Talpalatnyi hely sincs, mit át ne néznének,
Nincs narkóm se cigim, de hiába beszélek.
Végre szabadulok, mint kicsavart hulla,
Mint orosz dupla nulla testemnek illata.
Már pihenni vágyom, ha otthonomba érek,
Feledem mi rossz volt, megőrzöm a szépet.
Albert Ferenc