Őszintén
Írta: kovacsga94 Dátum: Október 21 2011 21:21:33
V
Lelkem fájdalmában vigaszt nem találok,
nem vigasztalhat meg senki, újabb esélyt már nem látok.
Küszködök az életemmel elfogyott a hitem,
minden vágyam hogy a halál végre elvigyen.
Teljes hír
A remény nemlétezik, csak egy halhatatlan szó,
ezer ember felnéz rá , mégis csak fájdalmat okoz.
ne higgy benne,mindig tovaszáll,
csalódást okoz,
ezerszer hátba vág…
A várakozás nem hoz semmit, csak hamis ábrándokat,
ábrándokat, melyeket széttörnek, mint az édes álmokat.
A türelem nem terem rózsát, nem hoz már semmi jót,
csak nézem, ahogy elúszik mellettem minden, mint egy villámgyors hajó...
Nincsenek már érzések, nem ébrednek bennem,
nem szeretek már senkit és ők sem szeretnek engem.
Megfakult az életem eltűnt a szivárvány,
csak elfordulok, járok csendben, némán...
Az idő telik, egyre csak gyorsabban,
elmúlik minden, de a fájdalmak megmaradnak.
Emlékezek, de hinni már nem tudok,
elfogy a lélegzetem, ahogy én is elfogyok…
Nincs gyönyör, és nincsen már boldogság,
nem hiszek már senkiben, és nem látok már át a világ fájdalmán.
A boldogság múlandó - miért csak a rossz marad?
ellenség vagyok, de az én ellenségem önmagam.
Lelkem fájdalmában vigaszt nem találok,
nem vigasztalhat meg senki, újabb esélyt már nem látok.
Küszködök az életemmel elfogyott a hitem,
minden vágyam hogy a halál végre elvigyen.
Hit - csak kósza érzés volt egyszer,
eltűnt, elhalványult, ahogy a lényem tönkrement.
A némaság figyel, gyáván megbújik mögöttem,
ordítanék, sikítanék, de az idő elsuhant felettem.
Az üvöltés dala felcsendül mégsem hallja meg senki,
Nem akarok itt maradni, már csak el akarok menni.