Óda: A szíriai est (2011.10.23.)
Írta: Vyvyen Dátum: Október 23 2011 11:10:39
MM
Oh, mily selymesek a színek az égen,
Nap száll alá, a homokdűnék felett,
Orchidea illata fut a szélben,
Elsuhanva ódon szekerek mellett.
Teljes hír
Óda: A szíriai est
I.
Oh, mily selymesek a színek az égen,
Nap száll alá, a homokdűnék felett,
Orchidea illata fut a szélben,
Elsuhanva ódon szekerek mellett.
Csendben megpihennek az ottománon,
A levetett fibulák tógáikon;
A tűz fellobban a gyertyák kanócán,
Egy kézfej simít másiknak orcáján.
Szíriai est, mily titkot hordozol
Magadban, párás éjnek előszele,
Mit a vággyal, és a gyönyörrel hozol,
Édes, akár a jámbor csókok heve.
Illómécses lengi be a szobát,
Selymes fénye élteti a homályt.
II.
Oh, mily gyönge érintések az éjben,
Ha finom ujjak, fürtök közé kúsznak,
S ha az orchidea úszva a szélben
Nekifeszül a szoba ablakának.
Szíriai est, ragyogj, s vetülj rájuk,
Miként testük egymást öleli vágyva,
Beteljesül évtizedes fohászuk,
Finom, és nemes kelmék alá bújva.
Csillagfényed hulljék hát rájuk csendben,
Két bűnösre, akik egymást szeretve
Léptek göröngyös útra veszendően,
Szebben ragyogó holnapot remélve.
Két nemes Római szív egyesül,
Két nemes Római szív felhevül.
III.
Oh, szíriai est, mily hatalmas vagy,
Lepled ráhull a halhatatlan égre,
Az éj, mi maga után aranyport hagy,
Ráhintve az embereknek szemére.
Simogatod bűnöseid szelíden,
Kik egymást felperzselve cirógatják,
Nyugalmat adsz nekik reménytelien,
Hogy vétkeiket hajnalban kibírják,
Mikor eljő a józan tudat, mit tett
Egyik és a másik, elhamvadt a múlt,
Szerelmük féktelen éjbe feledett,
Oh, szír est, benned a vágy életre gyúlt.
Az időtlen szavaknak dallama,
Miknek szertefoszlik most a zaja.