Kilátástalanság
Írta: gyongyszem555 Dátum: Október 25 2011 05:50:26
MM
Mért' nem látok érzelmeket
a megfáradt arcokon,
sietnek a munkahelyre
kinek van még, nagy dolog!
Teljes hír
Mért' nem látok érzelmeket
a megfáradt arcokon,
sietnek a munkahelyre
kinek van még, nagy dolog!
Nem mosolyog már az ember
hitehagyott, szomorú,
elvesztette munkahelyét,
sorsa lesz a nyomor,s bú?
Kilincsel a hivatalban,
sorban áll a segélyért,
szégyen pírja ül az arcán,
így kell élni, szegényként?
Nincsen munka, hogy lesz kenyér,
gyermekei éhesek,
anyjuk szól, majd hoz apátok,
mesélek még gyerekek!
Anyucikám, éhes vagyok,
szól a legeslegkisebb,
ezt a mesét százszor mondtad
tudom, ettől nincs is szebb!
Anyuka az órát nézi,
férje otthon lehetne,
van még egy kis száraz kenyér,
nincs az, mivel megkenje!
Gyere kincsem, mesélek még,
s könny szökik a szemébe,
vigasztalja az a tudat,
valamit hoz ebédre!
Anyucikám éhes vagyok,
mikor jön már apuka?
majd hoz finom falatokat?
jól lakok mint a duda?
Nyílik ajtó, szalad hozzá
három kicsi gyermeke,
meggyötört kis vékony szájjal
mosolyogni szeretne!
Elkészül a finom ebéd,
csirke far-hát egyveleg,
másnap lesz-e, nem tudja még,
egyetek most gyerekek!
Másnap újra elindul Ő,
munkát keres, kenyeret!
Nem számít, hogy neki nem jut,
lakjanak jól gyerekek!