Pénteki vallomás
Írta: tenger Dátum: Október 28 2011 12:19:28

---

V

Én nem vagyok se angyal, - se tünemény,
Csak egy EMBER, ki tudja mi a dolga,
S ki, ki tudja mondani tiszta szívvel,
TE VAGY AZ ÚR! én pedig a szolga!

---

Teljes hír

---

Nekem már nem kellenek
Nem kellenek a hazug szavak,
Sem az örökké csábító szó,
Hogy nekem mindent szabad!

Mindent szabad, mindenkinek,
De akkor miért fáj, nékem a szívem?
Miért van, az hogy a szabadság fáj,
S nem nyugszik meg az én hitem!

Ma mindenki azt mondja: örülj!
A tereken néma gyermeki fájdalom,
S egy könnyeivel küszködő édesanya
Kit gyermeke, oly görcsösen átkarol.

Én nézem az arcát, rajta ezer bánat
Ezer süket fülekre talált örök jajszó,
Fáj nékem ez a közömbösség, fáj nagyon,
Hogy te, aki tehetnél, nyugodtan alszol!

Én csak kezem nyújthatom,
Arany –ezüst nekem nincsen,
De fényem, mit néked adok
Az felér, az örökké tartó kinccsel!

E fényből egy arc mosolyog reád,
Megfogja láthatatlan mód a kezedet,
S kimondja angyaloknak zengő nyelvén
Lásd ilyen, az ember által nem ismert szeretet!

Én nem vagyok se angyal, - se tünemény,
Csak egy EMBER, ki tudja mi a dolga,
S ki, ki tudja mondani tiszta szívvel,
TE VAGY AZ ÚR! én pedig a szolga!