CSAK NE FÁJNA....
Írta: Gyorgyi 53 Dátum: Október 28 2011 17:51:35

---

V

Ég veled kedvesen,
nem kellenek hamis szavak,
nem más az élet,
csak egy múló pillanat,

---

Teljes hír

---

Kerülsz,
mint döglégy a kiszáradt trágyát,
máshol elégíted ki tested izzó vágyát.
Nekem mi jut?
Csak egyetlen testnedved,
ha rám gondolsz,
és undorral köpsz egyet.

Szavad üres frázis,
szívemen seb tátong,
itt hagyom örökre ezt a kurva világot,
nem lehet elviselni annyi sajgó sebet,
mit kegyetlen szavaid rajtam ejtenek.

Hűvösen öleltél,
mint a hideg őszi szél,
vissza sem néztél rám,
amikor elmentél,
éreztem, hogy vége,
nem jössz vissza már,
minek éljek tovább, minek a bús magány?

Nem vártam tőled,
csupán őszinte szót,
nem kellett fény se pompa,
csak karod,
de látom neked ez sok,
nem kellek már,
nem nyílik igaz szóra többé az a száj.

Ha végre nem leszek,
gondolj majd rám,
hogy volt valaha egy végtelenül bolond lány,
ki vakon hitt benned,
amíg lehetett,
mert hinni akart,
de csak szenvedett.

Szenvedett,
hisz tudta, neked játék csupán,
szemed sarkában nevettél égető fájdalmán,
mikor betegágyán ott lebzselt a halál,
mondd te mit gondoltál, éppen merre jártál?

Nem fáj egy csöppet sem látni ahogy szenved,
eldobod szerelmét…
meg sosem becsülted,
nem éreztél semmit oly sok éjszakán,
mikor forró ajka szaladt tested hajlatán?

Nem fáj azt láni,
hogy elvész a szerelmed,
vagy tán épp ez fáj,
s cipeled a keresztet?

A szív,
melyet az igaz szeretet tart össze,
most itt hever előtted,
itt van összetörve.

Ha úgy érzed, vége,
mondd, hogy nem szeretsz,,
mondd, hogy már nem kellek,
mondd, hogy feledjelek....

Ég veled kedvesen,
nem kellenek hamis szavak,
nem más az élet,
csak egy múló pillanat,
várom,
hogy végre a megváltás jöjjön el,
felsikoltok,
amikor a halál magához ölel.


De most már elég!


Boldogságra vágyom,
nem akarok szenvedni ezen a világon,
oly kevés van hátra,
nem kell a magány,
ha nem jössz, hát majd jön más,
talán...