Kelet szívében (2011.10.29.)
Írta: Vyvyen Dátum: Október 29 2011 11:08:35
MM
A gyémántszemek az ég födelén
Ragyognának a világ tetején,
Halált fog majd hozni az éj közénk.
Teljes hír
Kelet szívében
A Nap szunnyadni kél a bércek derekán,
Hol az ég alja vöröslik felhők állán,
Hálni kél a boltozat Földnek anyjával,
Sötétséget hozva selymes éjfátylával.
A távolban bégető juhok sem sejtik,
Álmos, kóbor pásztoraik sem hihetik,
Hogy mit hoz a napszállta viharos szele.
Vajh mit? Lángtenger s halál érkezik vele.
Perzselő afgán hőség ejt rabul minket,
Míg forró homokszemek bőrünk szövetén,
A dúvad enyészet szagával mardossa
Lelkünk a fennsík sivár, kietlen ölén.
Zsákunk súlyos, megpihenünk végre,
Körbenézek szimatolva a szélbe,
Búvó veszély, ami most közeleg.
Sziluetted az alkony árnyai előtt
Elevenedik meg stabilan, mielőtt
Eltűnne a vérkorong a róna talpán,
Miként felsejlik az est dűnék határán.
Fegyvered csöve megéled a homályban,
Amint pengém megcsillan a forróságban,
Dübörgő hangok morajlanak dél elől,
Helikopterek vonulnak kelet felől.
Szívok egy utolsót, majd csikkem eldobom,
Tekintetemet pedig feléd fordítom.
Tudjuk, ez lehet az utolsó bevetés,
Kelet szívében, itt már nincs menekvés.
A gyémántszemek az ég födelén
Ragyognának a világ tetején,
Halált fog majd hozni az éj közénk.
Ég bennem a fegyverek mardosó szava,
Mellénk telepszik a kín harsogó dala,
Mindenütt elesett bajtársak fekszenek,
Az érzések, amik nem eresztenek,
Mert veled lennem mindig maga az élet,
Ha ezúttal elveszejtjük is a létet,
Gyönyör és megnyugvás nekem veled halnom,
Arcom tiédhez hajtom, csókodra vágyom.
Verítékben úszó testünk, ha összeér,
Nem számít a mocsok sem a vöröslő vér,
Mert e vérben úszó napest lesz a tanúnk,
Szerelmünk lesz, amit magunk mögött hagyunk.
Golyó csap élesen a vállamba,
Sikoly mardos bele tudatomba,
Érted éltem, most érted halok meg.