Séta a fényhatáron
Írta: rapista Dátum: November 02 2011 07:14:42
V
az ágakon és gallyakon át
megszűrve pókfonál a fény
befon egy alakot a temetőn
Teljes hír
Radnai István:
SÉTA A FÉNYHATÁRON
az ágakon és gallyakon át
megszűrve pókfonál a fény
befon egy alakot a temetőn
áthalad nem siet jobban
mint a látogatók időtlen
nem rohan állni látszik
egy fényfonálon s halad
mégis mint a végtelen idő
ez a bolygó a sík utak s
a domboruló hegyek
az időszelencébe zárva
léteznek vagy csak illúzió
mint ahogy illúzió amit a szem
és a képzelet az agyban
egyesít miért csodálkozol
miért csodálkozol mennyivel
több valóság amit ideg-
végződésed megragad
meddig vagy te és honnan
kezdődik a valóság
jön feléd a fényalak mint
magányos reflektor el is
sodorhat és máris az ő
valósága vagy mint keresztbe
szögelt gerendákon aki
kiszenvedett és mégis
itt a temetőben semmi sem
valóságos a virágok levágva
mécsek mesterséges lángjai
az örökkévalóság piramis-illúziói
kicsiben a halottnak s neked is
mindegy szétfoszlik-e a hús
ha már eltávozott mi éltette
nevezzük léleknek a valóság
egyik vetületét amely nélkül
a test tehetetlen s romlandó
tömeg kit tisztelünk benne
ami mozgatta s aki mozgatta
rejtély miért fogy el a hihetetlen
amit életnek nevezünk
itt nem mozog semmi csak a szél
a fákról levelek hullanak szőnyeg
a nyers agyagot letakarja
s benne a testeket
a fénynyalábon lépked egy
alak nem siet jobban mint
a látogatók az idő foglyai
egy sem hiszi hogy az idő véges
egy sem hiszi mert bárki ide kerülhet
csak ő nem egy hűvös alkonyi
szellő mégis megérint a félelem
ha kihuny a fény és megzörren
egy elszáradt élettelen levél