Néha visszahúz még
Írta: novak0411 Dátum: November 02 2011 07:54:24

---

V
Feltűnik nyomokban az álom,
valóság bontogatja szárnyait,
ébredez reál gondolatom,
így érzem már igaz reményit,
s megborzongok éltem játékain.

---

Teljes hír

---

Néha visszahúz még

Néha visszahúz még a sötétség ,
remegők arctalan hadának,
egybe olvasztott ritmusa,
megannyi ezeréves kaloda,
befogott szenvedő rigmusa.

Nem engedek illetlen zajongásnak,
tudattalan csapongó csapongásnak,
megérintett már a ma szépsége,
hol van az tegnapnak szenvedése,
múló idő kegyvesztett románca.

Által ellent ki tesz, oltárra helyez,
búcsú ajándék még halovány bizonyítvány,
életlen penge hasíthat, így szívez,
gazda testbe rejtett lélektelen az oltvány,
csak hamarabb vicsorítja ki méregfogát.

Kellemes „nyűg” hisz kelletlent
s próbál győzni a hitetlent,
nem érdekes kecsegtetett szó gyümölcse,
élettelen nyom el barackot fejemre,
szavak bírája tesz most hidegre.

Feltűnik nyomokban az álom,
valóság bontogatja szárnyait,
ébredez reál gondolatom,
így érzem már igaz reményit,
s megborzongok éltem játékain.

Mert játék, hideg szereposztás,
osztóként áll mögöttest nagy világ,
játékos harcban egy szemlehunyás,
s húz majd végén bőkezűen az ág,
de nem teszi rám tappancsát félhomály.

Bábú az kit rángatnak madzagok,
s bábszínházban bámul nézősereg,
pókerálarc mögött hatalmasok,
választódik…. a hittelen megremeg,
én szoborként állva emelem fejem.