Úttalanok
Írta: mazsu Dátum: November 06 2011 07:54:06
V
a
csendet mely kései magányt terem
küzdelmeid ketrecéből
nincs már kijárat
Teljes hír
Rád dobom
hajítom a múltat
szétszedtem már ezerszer
romlott játékomat
mit tehetek
elveszett
szerelmünk nyomába
nem érhetek
ujjam hegyén
mindig is érzem szádnak ívét
belélegzem
magamba préselem
az akarás perceit
betömöm sejtjeim
éhező réseit
s míg elönt a fáradt unalom
látlak
ezer
millió ablakon át
visszatükröződik arcod
döbbenten fogadod
a
csendet mely kései magányt terem
küzdelmeid ketrecéből
nincs már kijárat
beléd ivódott a félelem mérgezett cseppje
rád zárul az örökös kelepce
oltárt már ne építs
csak engedd magad
had süssön rád hidegen
nélkülem újra
a nap.