Kócos idő két keze közt
Írta: Nagylabu_Vereb Dátum: November 07 2011 11:10:29
V
Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.
Sóhaja tőr szívemen át,
féltve döfő jéghegye vág.
Teljes hír
Őt ölelem még remegőn
vad-viharos nyári esőn.
Ajkaimon csókja alél,
mért szavakat tép meg a szél.
Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.
Sóhaja tőr szívemen át,
féltve döfő jéghegye vág.
Hóba borult ó a remény
elhidegült tél közepén.
Szívem alant hóba fagyott,
lelkem a bús elhagyatott.
Szép tavaszom várd a csodát,
s én az utolsó vacsorát.
Arcomon ég csókja, mi fáj.
Rég hazudók ajkai már.
2011. november 4-5.
(Ezzel a címmel jelent már meg versem, ez annak a teljes átirata, abból nem sok maradt meg. A téma is teljesen más)