Przemysl Erődje
Írta: gufi Dátum: November 08 2011 15:13:13

---

V
Dermedten szemlélem e gigászi falakat,
Elmémben lapozom a borzalmas múltat.
Behunyom szemem, felbolydul a csend,
Sűrűsödő léptek zaja, parancs szava cseng,
Becsapódó gránát robaj fülrepesztőn zeng.

---

Teljes hír

---

Przemysl erődje

Dermedten szemlélem e gigászi falakat,
Elmémben lapozom a borzalmas múltat.
Behunyom szemem, felbolydul a csend,
Sűrűsödő léptek zaja, parancs szava cseng,
Becsapódó gránát robaj fülrepesztőn zeng.

Sebesültek imája fohászként Úrhoz száll,
Surrognak a repeszek, mint gyilkos éjmadár,
Üvöltő gyászzenét bömbölő lövegek,
Tüzes pokol kapujából a halál integet,
Válogatás nélkül viszi a holt tetemeket.

Nyitom szemem, de rettegek a valótól,
Pedig süket a csend, a holt lélek nem szól.
Némák a falak és nincsenek jajszavak,
Gránátrepeszek régóta nem rajzanak,
Penészvirág díszíti a dohos téglafalat.

Zokog az agg erőd közel száz éve már,
Könnye a födémből s a falakból csordogál,
Siratja a szenvedőt, az ártatlan holtakat,
Vörös rozsda rágja az acélos vasat,
Cseppkő gyanánt kiül rajta a sós, meszes oldat.

Nyög az anyaföld is e monstrum súly alatt,
Kettős fájdalmában szíve szertehasadt,
Viseli terhét, mit rárakott a hatalom,
Több millió tégla, sok ezer tonna beton,
Véráztatta környezete mementó, sírhalom.

Hanttal betakarva az el nem csókolt csók,
A félbe szakadt gondolat, az elharapott szó,
A vágyak, a tervek, a magasztos érzelmek,
Istenre bízva számtalan elárvult gyermek,
Követelte császárunk és a magyar becsület.

Albert Ferenc