A LÉT TERASZÁN
Írta: colozo Dátum: November 10 2011 19:18:20
V
Két tó a távolban, sejtelmesen hullámzó remény,
ha volna csónakom, kieveznék a közepébe én.
Ringani mennék, ringani a lét határain,
lefeküdnék a deszkára és felébrednének vágyaim.
Teljes hír
Két tó a távolban, sejtelmesen hullámzó remény,
ha volna csónakom, kieveznék a közepébe én.
Ringani mennék, ringani a lét határain,
lefeküdnék a deszkára és felébrednének vágyaim.
Mint valami tündérek a tóból, előjönnének sorra,
elől a kék szemű asszonyok legszebb mosolya.
Középen a szőke szépségek jámbor hűvöse,
hátul egy barna hajú dolgos kis menyecske.
Szólongatnám őket, térdemre üljetek ti drágák,
emlékeztessetek a szerelemre, édes nimfák.
Addig hallgatnám őket, míg el nem aludnék a vízen,
és álmomban átölelné a boldogságot a két kezem.
Kék tó a távolban, csábosan vonzza képzeletem,
ekkor meglátlak téged, épp engem vársz a közelben.
Mit nekem az álom, mit nekem a nimfák éneke,
had öleljelek meg kincsem, álmaimnak vége.
Nem látom már a kék tavat, csak a kék szemed,
olyan szépen nézel, mint amikor megismertelek.
Most csak veled vagyok, most veled igazán,
suttogjunk egymásnak én és te, a lét teraszán.