WILCOX, E. W. - EGY TALÁLKOZÁS
Írta: Szollosi David Dátum: November 10 2011 19:18:47

---

MM

Reszketni kezdett kezemben az újság;
Óh, te kis dal! A találkozást értem,
De belém nyilall a fájó igazság:
Az ifjúság ígéretét – lekéstem…

---

Teljes hír

---

WILCOX, E. W.

A MEETING

Quite carelessly I turned the newsy sheet;
A song I sang, full many a year ago,
Smiled up at me, as in a busy street
One meets an old-time friend he used to know.

So full it was, that simple little song,
Of all the hope, the transport, and the truth,
Which to the impetuous morn of life belong,
That once again I seemed to grasp my youth.

So full it was of that sweet, fancied pain
We woo and cherish ere we meet with woe,
I felt as one who hears a plaintive strain
His mother sang him in the long ago.

Up from the grave the years that lay between
That song's birthday and my stern present came
Like phantom forms and swept across the scene,
Bearing their broken dreams of love and fame.

Fair hopes and bright ambitions that I knew
In that old time, with their ideal grace,
Shone for a moment, then were lost to view
Behind the dull clouds of the commonplace.

With trembling hands I put the sheet away;
Ah, little song! the sad and bitter truth
Struck like an arrow when we met that day!
My life has missed the promise of its youth.
__________________________________________


EGY TALÁLKOZÁS

Az újságot lapoztam dúdolgatván,
Mikor egy dal, mit régen énekeltem,
Úgy talált rám, ahogy egy népes utcán
Egy régi jó barát jön veled szemben.

Úgy telve volt ez a kis egyszerű dal,
Az élet lázas reggelét jellemző
Járműzajjal, reménnyel és valóval,
Hogy úgy tűnt, ifjúságom újra eljő.

Telve volt édes, képzelt fájdalommal,
Mire vágytunk is a valós jöttéig,
S én azt éreztem, ilyen bús dalokkal
Anyám nyugtatta régen az övéit.

És a sírból az évek egyre jöttek,
Születésemtől tartva jelenembe,
Mint fantomok, a színen átsöpörtek,
Szerelmek, becsvágy tört álmát cipelve.

Tisztes remények és ragyogó tervek,
Miket egykor naiv fejjel dajkáltam,
Felfénylettek egy percre, s el is tűntek
A köznapok unt felhői nyomában.

Reszketni kezdett kezemben az újság;
Óh, te kis dal! A találkozást értem,
De belém nyilall a fájó igazság:
Az ifjúság ígéretét – lekéstem…