Az eb dala
Írta: placebo Dátum: November 10 2011 19:29:06
V
Az udvarban fekszik a kutya lent a porban,
nyakából lánc lóg; súlya száz halál.
Tompa szemekkel nézi ahogy sorra
lopják a gazda összes disznaját.
Teljes hír
Az udvarban fekszik a kutya lent a porban,
nyakából lánc lóg; súlya száz halál.
Tompa szemekkel nézi ahogy sorra
lopják a gazda összes disznaját.
Ezerszer ugrott, hogy a gonoszt összezúzza,
de húsába tépett a rozsdás, ócska lánc.
A rántástól mindig hanyatt esett újra
s hiába harapta, csak foga tört le már.
Így acsarkodni kezdett hangosan morogva,
hogy híven védje a gazda aranyát,
de nem gyúlt fény a véres hívó szóra,
mert a gazda alszik, és az ablak csukva már.
Gazda kelj fel, s engedd el kutyádat!
Ne tartsad láncon, hisz őrzi birtokod.
Hagyd vadul harapni hát az éjszakában,
Még maradt jó foga s ő őrködni fog.
Hacsak nem te vagy, ki disznókat lopatsz el,
S nevetve szórod a házad aranyát,
mert akkor tudd az isten sem oldoz fel,
torkod nem védi holmi kurta lánc.
Kutyád és portád minden jámbor barma
Felkiált; Elég volt! Nem vagy gazda már!
Akkor örülhetsz láncodról lelógva,
Ha lábad leér, s nem túl rövid a lánc.