Hajnali ima
Írta: csellista Dátum: November 11 2011 06:00:24
MM
Mi szándékod velem,
mit érlelsz rejtve,
mely íly gyötrelem?
Mutasd meg az utat!
Teljes hír
Atyám! Kérlek halgass meg!
Sötét, mély űr lelkemben,
tátongó üreg, melyből eltűntek
a színek, hiába égalján pirkadat színei
lelkemben nincs semmi, mi e fényt tükrözi.
Elvásott a nyáron belőlem az élet,
nagy akarás íjába feszült be testem,
fájdalmaim szétmorzsolták lelkem,
s maradtam kikopva csak a testem.
Istenem nézz le rám, szánj meg, kegyelmezz!
Ily lélekkel élnem nem lehet!
Add még egyszer vissza nékem a fényt,
a reményt, hogy megint legyek Én!
Elkopnak mellőlem, kiket szeretek,
elvezérli őket jó sorsuk másfele,
mindenik viszi a darabját lelkemből,
mely fájón adja magát, tiszta szeretetből.
Agyamban sűrű köd, lelkemben kutatok,
hová lettetek míves gondolatok?
Nem kapom fel fejem csácsogó madárra,
nem vetem szememet már a napsugárra.
Lélekfámról sárgán levelek peregnek
- ősz van már lelkemben, -
s gyengülő látásom már nem engedi,
hogy lássam - avar alatt élet lakik?
Istenem, segíts!
Mi szándékod velem,
mit érlelsz rejtve,
mely íly gyötrelem?
Mutasd meg az utat!
Figyelek én hidd el, hisz
felhő csücskében kuporgó lelkem,
esdekelve vár - észlelni jelet,
kérlek, csak ints!
Hálás szívvel köszönöm Atyám!
Legyen meg a Te akaratod!
Ámen!