Külvárosi én
Írta: Magyari Barna Dátum: November 11 2011 06:00:33
MM
holdfény motoz a homályban
keresi a fák lombjait
vágyát átszelve a végcélt
a vak is tisztán látja itt
Teljes hír
Magyari Barna:
Külvárosi én
József Attila Külvárosi éj című verse nyomán
a mellékemberből a csönd
közömbös hófoltja ragyog
s a reuma hálójában
ficánkolnak a végtagok
nagy a tét folyton lábra kap
korunk hőse az álnokság
a száraz múmiát sokan
élő adattá számozzák
olajos rongyokban pihen
a por s a mérgező szemét
leül a város szélinél
a lomha én a célszemély
mint az omladék instabil
a megmagyarázhatatlan
miközben a szegénységnek
kőtömör talapzata van
a szövőgyáraktól távol
nem a fonál a nyál nő meg
s reggelig míg a munka áll
a gének mogorván szövik
pihentté a szövőnőket
pilláik boltíve alatt
visszhangzó családi kripták
hol rokonok csomózzák a
komor föltámadás titkát
macska kotor a palánkon
így rajzol őrbe fényjelet
s a félelem mécsesei
mint az izzadtság fénylenek
holdfény motoz a homályban
keresi a fák lombjait
vágyát átszelve a végcélt
a vak is tisztán látja itt
az úton rendőr és munkás
az elvtárs ma már nem divat
nincs cédula csak SMS
a vezér mobilon hivat
nem egy győzelmi húzás ez
pár pofa jelszókat lopat
s a közepes tömeg csupán
mímeli a forradalmat
akár a hűlt nép a bajban
némán gördülnek a vizek
ha a parton mozgást észlelsz
nem a kígyó a szél sziszeg
a kor megfeneklett bárka
a végtelen rossz vasladik
az élő bárhogy álmodik
nem jó lét ez csak az árnya
könnyek sózsákjai nyomnak
a sors nedves a sors nehéz
s nyomorország térképére
fővárost rajzol a penész
szegények éje mint a szén
ontja a hőt a meleget
hisz ahol nagy a hiány nincs
más érték mint a szeretet
de hol a pénz hatalmas ott
csótányként a lélek széled
túlvegyszerezett korunkban
az ember a valós féreg