H.Gábor Erzsébet
Szerelemillatot fúj a szél…
Vágyaim szárnyán most útra kél,
Szerelem illatot fúj a szél.
Átlibeg halkan a városon,
kis szobád ablakán átoson.
Bőrödhöz finoman lágyan ér,
eljött most hozzád a vágyadér’,
s ágyadba lopódzik nesztelen,
csókokat lehel rád csendesen.
Átjárta izmos, szép testedet,
ajkadnak szöglete megremeg.
Füledbe dúdol egy dallamot,
azt súgja: ébredj fel itt vagyok!
Hagyod, hogy öleljen át a szél,
zubogó véred már lázban él.
Csillagok fényével érkezel,
s titkunk szent oltárán vétkezel.