Folyó, folyó végtelen,
Szemfödele éktelen.....
Hullámcsapás üzen,
rohanó vizeknek,
alkonyi üllőn vert,
permetek peregnek.
Csobogó sír harcol,
ezüst fénye villan,
viaszt fest az arcon,
gyászoló szalagban.
Lemenőben napja,
szíve jégtömb nehéz,
összeszorult ajka,
annyi benne a félsz.
Jaj, jaj milyen pőre,
így megy fel ragyogva,
holdfényben a bőre,
fényes teraszokra.
Mély les áldozatra,
teste kihült tetem,
ura a víz s karma,
volt hű, lett hűtelen.
Zöld szeme nem ragyog,
éjszaka ringatja,
szája már nem gagyog,
vízbe fúlt hajnala.
Folyó, folyó végtelen,
Szemfödele éktelen .....