Szívem neked adtam (2011.11.11.)
Írta: Vyvyen Dátum: November 11 2011 20:00:10
MM
A nyugvó Nap fénye ölel most keblére, amint a tűz duruzsol,
Nyaldosó lángjai, vad s heves szirmai mind lágy dallamot dúdol;
S a malom kereke rozogán felszelve a langyos szelet táncol.
Teljes hír
![]()
Szívem neked adtam
Napraforgó arca, ami oly sárguló, a kéklő égbolt felé
Emeli víg fejét, s ha megnyújtja testét, lépdel a felhők elé,
Lenéznek ím reánk, míg mi alant bújnánk szorosan, egymás mellé.
Orcád selymén mintha a pipacsok szirma játszadozna gyengéden,
S amint a kamilla édeskés illata közénk telepszik csendben,
Tiszta szemed tükrén látom megéledvén a borostyánt halk neszben.
Midőn a vadszeder az árnyékban hever, benned én már elveszek;
Oh, a búzakalász, mi még most is pompáz, nékünk dalolnak ezek
A derűs cimborák, akik sosem bánják, ha társnak szegődhetnek.
A nyugvó Nap fénye ölel most keblére, amint a tűz duruzsol,
Nyaldosó lángjai, vad s heves szirmai mind lágy dallamot dúdol;
S a malom kereke rozogán felszelve a langyos szelet táncol.
Könnyű csend köszönt be, mohás kövezete a malomnak elszunnyad,
Korhadt, száraz hordók, és tégladarabok rozsdállnak, mind itt marad,
Hol mi is pihenünk, egymásba révedünk s várjuk, mit az alkony ad.
A pitypang mosolya, aranyló bársonya imbolyog daliásan,
Mintha csak te volnál, fénnyel szemben állnál, és nevem súgnád halkan;
Szerelmet vallanék most, és hozzád bújnék, tudd szívem neked adtam.