Negyedik
Írta: joe miller Dátum: November 11 2011 20:50:24

---

V

Négy éve írok már verseket.
Viseltem mindig súlyos terheket,
Melyeket magamra én akasztottam,
S melyekhez sajnos végig ragaszkodtam.

---

Teljes hír

---

Négy éve írok már verseket.
Viseltem mindig súlyos terheket,
Melyeket magamra én akasztottam,
S melyekhez sajnos végig ragaszkodtam.
Azt hittem mindig, hogy ihletet adnak,
Hogy engem majd végig, végig támogatnak,
S hogy utam során majd cserben nem hagynak.
Ebben nem szabad hinnie az agynak.

Én sajnos elhittem,
S magamat elvittem
Arra a helyre, amit ők mutattak.
Tudtam pedig, hogy nem nagyon kutattak,
Csupán csak böktek,
Engem meg löktek,
Én pedig bután engedtem nekik,
Hisz azt hittem, mindezt csak értem teszik.
Vak voltam, belátom. Amatőr hiba
Egy költőnek úgy élni, mint egy buta liba,
Ki elhisz mindent, csupán, ha dicsérik,
Vagy ha netán a véleményét kérik.

Hiába a hibák, felnőttem végre,
S nem látom már, ha felnézek az égre
Azt a becsapós álomvilágot,
Amit a lelkem régen még imádott.
Most viszont magától távolra ellökte,
S igéző varázsát könnyedén megtörte.
Visszatért a valódi, a mindennapi életbe
Mert azt kívánta, bárcsak őszintén élhetne.

Remélem a negyedik is örömteli lesz.
Barátom, az életemből ihletet meríthetsz,
Ha változást szeretnél az életedben,
Ha a világ számodra már élhetetlen,
Ha szeretnél örömet érezni és adni,
S végre a jövődben előre haladni.
Szólj, és segítek, más dolgom nincsen,
Hiszen már megleltem minden kincsem.
Habár az életem még nem hibátlan,
Amikor kellett, mindig kivágtam
Magam valahogy a legnagyobb gondból is,
Lehettem bárhol. Sőt, még otthon is.