Oly hangos kint az eső,
Nyekergése száraz könnyek,
Olyan üres az ágy nélküled,
Hideg az ágy, az éjben mindha a padló döngne.
Várok, az óra megállt,
Zsibbadtan az üres térben,
Semmi sem számít,
Mikor az éj feketén áll előttem.
S ha már nem vagy,
Mit szeressek, ha puszta a helyed ?
Te nem fogod tudni soha,
Élő vagy s e hiszemben halsz meg.
Egybeolvad a nehéz eső,
Könnyeimmel megállás nélkül,
Te nem jössz, pedig várlak,
S elalszok annak tudatában: A holnapban is lesznek fájó könnyek.