A kötéltáncosnő
Írta: sziszifusz Dátum: November 13 2011 06:41:38
V
fent drótkötélen artista lépked,
ingatag hídján karikát éget.
Próbál átjutni izzó kapuján,
kék szárnyú álom, aranyhajú lány.
Teljes hír
A kötéltáncosnő
A manézs zsong-bong, légtere dermed,
zenekar halkul, dobosa perget,
fent drótkötélen artista lépked,
ingatag hídján karikát éget.
Próbál átjutni izzó kapuján,
kék szárnyú álom, aranyhajú lány.
Várja a túlpart libbenő fátyla,
pillanat csókja, – lobbanó fáklya.
Jobbra és balra kileng a kötél,
bátorsága itt már nem sokat ér,
görcsbe fagy a drukk, rémült a karzat,
nők sikoltanak, mosolyok halnak.
Végzete élén táncol a művész,
körötte sorsa, – imbolygó tűzvész.
Hívja a túlpart lobbanó fátyla,
libbenő csókja, – pillanat fáklya.
Elugrik végre, át a tűzkörön,
cintányér csattan, ömlik fényözön,
nedves tenyerek pirosló zaján,
mámorban fürdik a gyönyörű lány.
Mannát lehel szét a publikumra,
s hajlik mélyeket újra meg újra.
Övé a túlpart pillanat fátyla,
lobbanó csókja, – libbenő fáklya.
Ma talán győzött önmaga felett,
de emlék hasít, – egy holtat temet….
Hajdan volt párja lebeg szemében,
mikor a mélybe zuhant az éden.
Vászon kupolán pereg le a múlt,
hirtelen halál…. – egy csillag lehullt.
Írisze filmjén tejszerű fátyol,
körbe forog a cirkuszi sátor.
Lobban a fáklya utolsó csókra,
libben az idő tört mutatója,
fűrészpor ágyra zuhan a teste,
kék selyemleplét vörösre festve….