Magyari Barna:
Hőcsata
Csillának
szűröm sorsunk ezt a furcsa lét
szempillámon fennakad a szép
lelkem mindig boldog hogyha ír
gondjaim törölni vagy radír
köd ez itt bent vagy csak enyhe gőz
bárhogy futok szíved megelőz
mellkasainkban folyton lőnek
lőállása van minden hőnek
csókoddal a sötét elillan
sejtjeim közt te vagy a villany
dolgozik a szerelem szappan
ketten fürdünk ebben a habban
a tűzre még dobunk valamit
s együtt égünk tőled magamig