A dumánál
Írta: Magyari Barna Dátum: November 13 2011 21:46:44
MM
gyakran szokott hiányod cseperegni
de fotódtól a semmi meg-megáll
próbálom szívlángom melledre tenni
hogy felgyújtsam a monoton magányt
Teljes hír
Magyari Barna:
A dumánál
József Attila A Dunánál című versének olvasása közben
ábránd és valóság mezsgyéjén ültem
néztem hogy hull le szoknyád a kéjhéj
majd férfizsírban költészetté sültem
s só helyett csillaggal szórt meg az éj
ha látlak nem vagyok magam ura
csókodtól betonná köt a duma
mint az agy mikor hergeli az ember
dolgozik bennem az idill-varázs
de téged főzni nem mindig tejfel
kevés a fűszer s túl sok a szakács
bőrödre vetítek öröm mesét
szeretném ágyamban enyém legyél
gyakran szokott hiányod cseperegni
de fotódtól a semmi meg-megáll
próbálom szívlángom melledre tenni
hogy felgyújtsam a monoton magányt
de füst helyett bájos vonásod szúrt
mikor érintett fényével a múlt
a duma tovább folyt melytől termékeny
vers-duzzanat lett a költő ölén
s te őszinte hévvel sminkelve szépen
átlátszó mondatban jöttél felém
s hogy meg ne álljak a kész cél előtt
vittek dülöngő démoni erők