Ment az ember
Írta: lenocska Dátum: December 19 2007 04:50:11
T
Ment az ember könnyes szemmel
Teljes hír
Ment az ember könnyes szemmel,
vitte múltját hóna alatt,
gyomra korgott, fájt a reggel,
s az apró emlékmorzsa,
mi zsebében maradt.
Lába dagadt, de csak ment el?re,
mert tudta jól, ha visszanéz,
nem lesz er?, mi tovább viszi,
s ott maradhat ?zött vadként,
ki évet fut az életért.
Ágak zúzták fáradt testét, mosolyát
az élet jegesre marta,
de csak ment felemelt fejjel,
nesztelen léptekkel, hogy bánatát
senki meg ne hallja.
Sodorta az ész, de a szív meghátrált,
belevéste magát egy k?be,
a körbe fonó id?, hiába hagyott
nyomokat összetört lelkében,
csak ment, mindig ment el?re.
Mert az akarat nagy volt, nagyobb
az érzésnél, mely benne dúlt,
s mi sohasem hagyta el, bármerre is
lépett, mert ott élt örökké,
a szívben ott lapult