Válaszok baártomnak
Írta: csellista Dátum: November 14 2011 17:26:45
V
Mikor a huszonévek szállnak,
és reptükkel fájnak,
ne add magad,
mert fájdalmaid elragadnak!
Teljes hír
Mikor a huszonévek szállnak,
és reptükkel fájnak,
ne add magad,
mert fájdalmaid elragadnak!
Az éveknek múlniok kell,
de kevesebb nem leszel!
Visza nem hozhatsz semmit,
Bárannyira hiányzik is.
De tudva a hiány okát,
figyelve a fáj hangulatát,
fogd ecseted, és a jót
fesd szépre, hogy méltó legyen
emlékezésre.
S a szépet rakd ösze, mint pazzlit,
hogy ha véget ér az út,
rápillanthass búcsúzóul,
S mondhasd Megérte!
-
Valahol a létben, a világ másik végében,
ha vágymadara lelkedre száll,
csak csitísd, hisz fáj.
Embernek lenni egy másik világban
senkinek sem könnyű talán,
ítélni ez érzést nem tudom,
mert szárnyam iránytváltani sose nőtt,
de érzem szavaid keseréből,
- fáj a vágy -.
-
Idegenhonban magyarként élni,
más lélekkel mássá alakulni,
elvárásoknak megfelelni,
s repkényre vágyó madárként dalolni,
bizony nehéz, légyen az bármi,
a Miért!
-
Az orgona Anyám virága, mely illatával
borzolja lelkem, s hűs mámoros ilatfelhőjében
megpihenne.
Apró szirmaival símogatják lelkem,
suttogják fülembe engedj el!
Nekem az orgona fájdalomvirága,
illatával látomásként
idézi Anyámat.
-
A tavasz, a tavasz nagy varázslat!
Szunnyadó rügynek pattanása,
bóbiskoló repkény újra fészket kínál,
ébredő csácsogó új dalt fabrikál.
Fénnyel tölti meg az egész világot,
Igazad van,
Ez igazi varázsbolt!
-
Testemet időfoga vássa,
viszavágynék még az iskolába,
ifjúkorom szépségeit kérem,
de tudom már nem jut
csak a végítélet.
De megyek és megyek,
mert utamból van még,
gerincem roppan súlya alatt,
de felnézek az égre, s látom,
ott repülnek az égmadarak.
Hátukra feszülvén lelkemben dal szól,
megyek, már megyek, és mindig csak megyek,
lelkemben idő nem talált fogást,
bár akadoznak a fogaskerekek.
Test és lélek, míly különböző,
csak a kompromisszum,
mellyel legyőzhető,
kicsit testnek, kicsit a léleknek,
és már az ég madarai is etetnek!