Elvárások mentén
Írta: lambrozett Dátum: November 14 2011 18:47:15
MM
Persze hangoztatjuk: én önmagam adom!
vaj'h tudjuk-e, hol rejtőzik a lélek-malom?
maskara-mímelés tölti ki rövidke időnket
térülünk-fordulunk, s elemészt mindőnket.
Teljes hír
Megfelelési kényszer szövi életünket
pók hálója fonja be természetünket
kilépünk magunkból és mutatjuk arcunk
talán azt, mik magunktól nem vagyunk.
Elvárásokhoz igazodni tipró szégyenünk
megszabják mások, mit-hogyan tegyünk
otthon vagy munkahely, kötelességtudat
oly mindegy, melyik tőről fakad.
Persze hangoztatjuk: én önmagam adom!
vaj'h tudjuk-e, hol rejtőzik a lélek-malom?
maskara-mímelés tölti ki rövidke időnket
térülünk-fordulunk, s elemészt mindőnket.
Röhög a markába és furán ül lényünkön
uralkodik büszkén sok cselekedetünkön
ki volna képes, hogy a valót vallja
ha átmossa agyát az imponálás tana.
Mert okítják ezt kérem, valahol biztosan
netán ott, hol még nem is létezünk pontosan
ehelyt még tiszta és szűzies agyunk
nem férkőzött belé gonoszkodó fagyunk.
Ismeretlen helyen ered ez a forrás,
mely minket bábukká nagy-kegyesen formáz
ráállítja szellemünk megszabott sínpárra
azon fut lét-villamosunk a végső állomásra.
Közben a megállók biz' módosíthatnának
ám kijelölt menetje van a beállítódásnak,
lelkiismeretünk szorgos tépődése miatt
maradunk a kültér befolyása alatt.
Sokszínű az ember és váltig ugyanaz,
lényege tán'az volna e fura soroknak:
felül-emelkedésünk mennyire kifejlett,
környezetünk kárt annál kevesebbet tehet.
Vágyom, hogy megszabhassam saját hitemet
de felkavarták aljasan a sors-vizemet
túl gyorsan robog velem halandó életem
csak kiugranom enged, összezúzva testem!