Gettó,avagy a kényszerlakhely
Írta: iytop Dátum: November 15 2011 20:22:05
V
A világ adóságba vakítja az embert,
Sárházak, kartonpapírból fóliával bevonva,
Bárhova nézel sírni lenne kedved,
S a holnapért hallod az ordításokat.
Teljes hír
A világ adóságba vakítja az embert,
Sárházak, kartonpapírból fóliával bevonva,
Bárhova nézel sírni lenne kedved,
S a holnapért hallod az ordításokat.
Foltozások, sár, a hidegben betört ablakok,
Érzed és hallod a jajt,
Csókjaikkal átszúrják az adakozó kezet,
Egy kifliért hallgatnak, mert sírni már nem tudnak.
Bűz a szoros kis életükben,
Mocskos lefolyók a karton kulipintyók előtt,
De a vécéket esővízzel mossák,
Vágóhíd előtt álló nyomor, mind csak nő.
Istenem, mint valami vadállatok,
Mocskos kiszakadt papucsban, Ők a seprű gyár,
Hátborzongató penész mozaik,
Látod, mint egy bűnös gombát.
Parázsban krumpli, hát gazdag a nap akkor nekik,
Falánkok, minél több férjen beléjük,
El sem tudnád képzelni milyen lennél a helyükben,
Fejed elfordítod, hátha e korszakot elfeledjük.
Az igazság a mai napban van, hol jelenleg élünk,
Egy sarok, melyet a társadalom elnéz,
Bárhogyan is szeretnék feledni,
Sok elágazódásban áll a szegénység.
Mit csinálnak a nagyok, hogy segítsenek rajtuk ?
Semmit ! Erejükön túl van ez,
Szegények léteznek, léteztek... és érdekes, változni nem akarnak:
Mert közöttük ez virágzó és természetes.