(Hektór szavai az Idő palackjában – egy régi novemberből)
Trójai tábortűz mellett…
Szürke égen Hold ragyog,
Jövőt váró félelemben
Hallgatnak a csillagok.
———
Lent a völgy párás ködében
Akháj őr szeme kutat,
Isten-protekciós hősök
Fenik ránk a fogukat.
——-
Nekem nincs isteni ősöm,
Apám nemzette fiát,
Szegény asszony volt az anyám,
Nem ízlelt ambróziát.
———
Zsákmányolni jöttek ide,
S acsarkodnak – főleg rám;
Mert nem tudják, amíg élek,
Kirabolni a hazám.
———-
Az Idő koszlott bekecse
Majd ránk zuhan, s eltemet,
Én ismertem a szerelmet,
Ők meg csak a hírnevet.
———
Trójai tábortűz mellett…
Fáradt hideg csavarog,
Lenn a völgyben, fenn a dombon
Időtlenség kavarog.
———
A sötétet lent ellenség
Tábortüze tördeli;
Istennők sebezhetetlen,
Rosszul nevelt kölykei…
———
Fegyverükben isteni szél,
Soraikban sokaság,
Mi meg maroknyian vagyunk,
S mégis tartjuk a hazát.
——-
Trójai tábortűz mellett…
Fáradt Jelen szendereg;
Végzet-sereggel dacoló
Közönséges emberek.
——–
Tán isteni segítséggel
Jön el számomra a vég,
Méltó legyen, aki akkor
Majd a nyomdokomba lép.
——-
Hogyha holt Hektór helyébe
Élő Hektór lép elő,
Sohasem nyerhet diadalt
Tróján akháj túlerő.
——–
Trójai tábortűz mellett…
Holdas éjszaka velünk,
Meghalunk, de magunk helyett
Előbb jövőt nevelünk.
———
Rossz, külföldi isteneknek
Végzet-bendőjük korog;
Tanuljatok, készüljetek,
Gyertek,
Gyertek,
Hektórok…