A lap
Írta: reitinger jolan Dátum: November 18 2011 18:16:02
V
Tisztán feküdt ott, soha nem tévedett,
talán úgy mint akinek nincs más dolga,
egy kéz rá tollból betűket vétkezett,
csendben tűrte, hogy tintás legyen gyolcsa,
Teljes hír
Tisztán feküdt ott, soha nem tévedett,
talán úgy mint akinek nincs más dolga,
egy kéz rá tollból betűket vétkezett,
csendben tűrte, hogy tintás legyen gyolcsa,
s a gondolatkör szórabokat ejtsen,
vízként folyjon, mint csend foltja a lelken.
Igen, ennél jobb helyet nem adhatott,
annak ki magányt ültet el a földbe,
kimondatlan kínja szóba baktatott,
s elképedt harcot fektetett az ölbe.
Látta haladni a költőt, mint vándor
és ki mentsvárába űzve leszámol.
A lelkében kutat emlékezetet,
léttől megtörten vár, hogy rá fény omol,
mint ír ki magából kényszerképzetet,
és az eloszlatva old fel kín-gomolyt.
Érezte a kifosztott, fájó alanyt,
kinek tollából csak hulltak a szavak.
Nem lett övé az egész, csak egy törtrész,
- a gondolat vágya úgy elandalít -,
szorító érzelem csalta ki könnyét,
szívéből szótorony sóhajt felszakít,
s a mindennapi reménység varázsa,
ha fátylába lép szívét hozza lázba.
Sajnálta s odaadta magát a lap,
hogy vele legyen és érintse arcát,
hisz minden tévedés bűnös karcolat,
mely benne hasad s vívja önnön harcát.
Hitbe vetette utolsó vágyait
és magához vonta meddő álmait.