Elmúlás
Írta: Tigram Dátum: November 19 2011 15:07:32
MM
Egy magányos ház áll, lenn a falu végen,
omladozó falán megbillent a tető,
ajtaját az idő ellopta már régen,
korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő.
Teljes hír
Egy magányos ház áll, lenn a falu végen,
omladozó falán megbillent a tető,
ajtaját az idő ellopta már régen,
korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő.
Időnként csendesen sóhaját ereszti,
nád födte kalapja még megkapaszkodik,
düledező kémény nyakát kimereszti,
múló életéhez nagyon ragaszkodik.
Távol az ég alján, sötét felhők gyűlnek,
szikrázó szemükben harag tüze villan,
madarak a fákon rég elcsendesülnek,
fénycsóváját gyújtja a mennyei villany.
Vadul záporozva, ostorozó széllel
érkezik az eső, hömpölyögve árad,
egy fekete felhő, cseppet sem néz széjjel,
ráül a tetőre, mint aki elfárad.
Beleremeg a ház, megroggyan a lába.
térdre hull, kalapját magára borítja,
míg a víz utat mos szétnyíló falába',
kancsal ablakának függönyét szorítja.
Megnyugszik a vihar, elvégezte dolgát,
útnak indul a szél, köpenyét keresve,
otthagyva a házat, mint egy síró szolgát,
ki térdre borulva a múltját kereste.