Őszi románc
Írta: Tigram Dátum: November 20 2011 13:43:39
V
Két megfáradt kezeddel ölelj magadhoz,
Ne bánd azt, hogy nászra nem csábít az ágy,
Rég elmúlt a szerelem, hát ne szabadkozz,
Hogy nem tombol benned már ifjúi vágy.
Teljes hír
Két megfáradt kezeddel ölelj magadhoz,
Ne bánd azt, hogy nászra nem csábít az ágy,
Rég elmúlt a szerelem, hát ne szabadkozz,
Hogy nem tombol benned már ifjúi vágy.
Az életünk tavasza, volt futó felhő.
A nyugtalan nyarunk, már rég elszaladt,
Az őszinte őszünk, mint igazi delnő,
Pár röpke idővel még tovább maradt.
Csend, és a két karod öleli vállam,
Legyél takaróm, majd ha eljön a tél,
Reményeim sok apró szikráját nálam
Még őrizd, hogy ne vigye messzire a szél.
A kezemet simulva öledbe rejtem,
Ujjaid a hátamon vad táncot járnak,
Két huncutul csillanó szemedből sejtem,
Hogy parazsát szítod a hamvadó nyárnak.
A gondolatokból már, nem maradt semmi.
Az esti homályban feléled a vágy,
Úgy szeretnék ma éjjel az álmod lenni,
Míg halk szerenáddal elringat az ágy.