Falak a hamvakból
Írta: lambrozett Dátum: November 21 2011 19:52:29
MM
Saját nyomomba lépve nézek egyenesen
a hulló csillagok nyáresti fényében,
látva magam előtt a múltam szikráit,
csillámos fényében darabjaim villámit.
Teljes hír
Saját nyomomba lépve nézek egyenesen
a hulló csillagok nyáresti fényében,
látva magam előtt a múltam szikráit,
csillámos fényében darabjaim villámit.
Szállnak körülöttem, mint emlék-lepkék,
ölelnek bátortalanul, hisz annyira gyengék,
lefárasztotta őket évtizedek tipródása,
reménytelen kegyelemben tart'nak megbántódva.
Kiengesztelném az apró holt-pillék rebbenéseit,
szánjanak meg engem, legyen több fényem itt.
A leendőm rakosgatnám ezekután téglánként,
esedezve teszem össze ezért két kezem óránként.
Kilépek alkonyati titkom nyomdokaiból,
szemlesütve kiemelem gondolataimat romjaiból...
hinnem kell bújt-jövendőm biztató szavának,
hinnem kedvesem kitartóan hű akaratának,
hogy felhúzzuk
falainkat
múltunk hamvainak
kudarc-maradványaiból.
(2011.11.20.)