Egy furcsa dallam
Írta: szhemi Dátum: December 21 2007 03:58:17
Egy furcsa dallam csendül most fel
Teljes hír
Egy furcsa dallam csendül most fel
a kopott zongorán, csendben sírdogál,
lelkemen megpihen, a rideg kottán
már kuszák a hangjegyek. Hamisan szól
benne egy üzenet, meghalt a szeretett.
Helyébe lép a szánalom a gy?lölet.
Ki eddig átölelt, már régen elengedte kezed,
nem tör?dik veled. Hiába keresed
igazad, a húrokon már nem pendül zene.
Szakadtan lógnak, rajta álmaim rongyait
cibálja a harag szele. Egy furcsa dallam szól,
az éjszaka csendje válaszol, mint bagoly,
ki éppen áldozatát tépi szét. Mert reményét vesztve már én is áldozat vagyok, lehullottak a csillagok, egy sem ragyog, beborult az ég, nincs már fény és a sötétben védtelen vagyok.
Jobb, ha elbújok vastag páncél mögé,
hogy ne is lássátok, ha könnyem
új kottát rajzol arcomra, benne egy furcsa dallam
hangjegyei és sorsom, amit kaptam.
Bármily rossz és keser?, de az enyém,
mint az a sárgult kép, amin gyermek voltam
és tudtam nevetni még, gondtalan.
Egy halk furcsa dallam szolt akkor is,
a szeretet harmóniája egy kopott zongorán.