Ti szomorú fűzfák
Írta: Tigram Dátum: November 24 2011 06:31:52
V
Két szomorú fűzfa ágait lehajtja,
Kapaszkodó törzsét sűrű föveny tartja.
Mámorban fürödnek zöldellő illatok.
Szomorú fűzfák, ne sírjatok.
Teljes hír
Ti szomorú fűzfák
Pillants oda kedves, ott a patak partján,
Hol a vadvirágok virítanak tarkán.
Két szomorú fűzfa ágait lehajtja,
Kapaszkodó törzsét sűrű föveny tartja.
Mámorban fürödnek zöldellő illatok.
Szomorú fűzfák, ne sírjatok.
Egy kis padot látok ágak közt megbújva,
Ugye te is látod, mikor a szél fújja?
Szétnyitja függönyét zöld lomb ruhájának,
Táncolnak ágain a napsugár szárnyak.
Ott, ahol mosollyá válnak a bánatok.
Szomorú fűzfák, ne sírjatok.
Add a kezed kedves, pihenni betérünk,
A kis padon ülve a múltról mesélünk.
Mosolyogva nézel, és én csak hallgatok,
Kinyílnak előttem az emlék ablakok.
Ó, ti balga költők, hát erről írjatok!
Szomorú fűzfák, ne sírjatok.
Mint gonosz öreglány, közeleg az este.
Titkos randevúnkat irigyen kileste.
Nézd, amott a hold is ébredezni készül,
Őszülő hajunkba ezüst szálat fésül.
Takarjon előlük ölelő ágatok.
Szomorú fűzfák, ne sírjatok.
Indulnunk kell kedves, megpihent a lábunk.
Fárasztó a séta, már lassabban járunk.
Gondoljatok majd ránk, ha nem jönnénk vissza,
Mikor az ágatok harmat könnyét issza.
Búcsú üzenetet hoznak a csillagok.
Ti szomorú fűzfák, akkor majd sírjatok.