Az őszi park magánya
Írta: Tigram Dátum: November 25 2011 06:20:01
V
Ritkuló lomboknak szakadt ruhája
Az ágakon rozsdásan csüngött alá.
Altató dalával a föld, aki várja,
Teljes hír
Az őszi park magánya.
Naponta járom az utcát, a parkot.
A jó idő az, ami gyakorta vonz.
Mögöttem hagytam az utca sarkot,
Csodálva láttam, a fák ága bronz.
Ritkuló lomboknak szakadt ruhája
Az ágakon rozsdásan csüngött alá.
Altató dalával a föld, aki várja,
Biztosan magához szólítaná.
Sugarát lopom a búcsúzó napnak,
Az nyakamra gondosan sálat borít,
Fák ágán a lombok lágy csókot kapnak,
S a csönd magányában a bánat szorít.
A kabátom szorosan fogja a gombot,
Átfázott, úgy látom mára nagyon,.
Lábammal taposom a hallgatag lombot,
S a szunnyadó parkot magára hagyom.
.......................................................
A vers amit írtam, nem különös, tudom.
Ám számomra egészen új keletű.
Azért csendesen a füledbe súgom:
Nincs benne sehol sem "e" és "é" betű.