Pasztell színek a vágyban
Írta: iytop Dátum: November 27 2011 10:53:04
V
Úgy vágyok a vágyódásod után, te melankolikus lányka és hogy
Élő forrásvízben gondolataimat mossam,
Vékony kis nyakad, csinos kis combjaidat hűsítve járja át a szél
Szemtől szemben állva,
Lássam pirospozsgás kis arcodat és légy az enyém.
Teljes hír
Vágyok a régi házunk után,
A tornác után, a forrásvíz után és
Szeretném még látni nagyit az utcára nyíló kapuban
A füstifecskéket, a pillangókat,
S a rétet, ahol annyiszor lustálkodtam.
Szeretnék újból rátalálni lépteimre a leesett falevelek között,
Érezhessem, hogy nincs hatással rám az idő, a múló napokban.
Pihentessem szemem a fürge szarvasteheneken,
A valóságot szétszakítsam,
A tompaszögű háromszög keretében, ott mélán minden az eszemben van.
Vágyom, hogy láthassam az ártatlan zöld erdőt,
Melyben az édes kiáltás visszhangzik,
S az Ég cseppjének nedve áztasson,
Ez a kék sóvárgás
Gondolataimban úgy megérint.
Úgy vágyok a vágyódásod után, te melankolikus lányka és hogy
Élő forrásvízben gondolataimat mossam,
Vékony kis nyakad, csinos kis combjaidat hűsítve járja át a szél
Szemtől szemben állva,
Lássam pirospozsgás kis arcodat és légy az enyém.
De végül ott, óhajaink végén,
Össze-vissza jártunk kéz a kézben,
Koszorúd volt az ívelő szivárvány,
S csak tánc volt, semmi ármány,
Szédülten forogtunk s én akkor ott,
Rád estem, mint sápadt alkonyok,
Mindenem voltál, az Igen... gyönyörben állt,
De mindez hol van ... hova lett ... oda már.