EGY IDEGENLÉGIÓS BÚCSÚJA
Írta: Szollosi David Dátum: November 30 2011 06:00:55
MM
Ég veled Pest, Duna, szép hazám,
Soha nem térek vissza talán…
Teljes hír
EGY IDEGENLÉGIÓS BÚCSÚJA
Ég veled Pest, Duna, szép hazám,
Soha nem térek vissza talán…
Marseille-ből hajóval indulok,
Szívemből szakadnak sóhajok.
Nem csókol anyám, se kedvesem,
Csak egy lány integet, idegen.
Homályba hull lassacskán a part,
Hogy is történt?... Fejem oly zavart…,
Egy új barát…, zenés mulató…,
Ígéretek…, pénz…, a sok ital…,
Aztán semmi…, majd egy hivatal…,
Aláírok…, Deuxieme Bureau!*
Igen…, így volt…, már emlékezem…,
…Messze kinn járunk a tengeren.
Szél hozza a sivatag porát,
Égeti a bőröm, de hiszen
A vásárra én önként viszem,
Nekem kellett ez a „szebb” világ!
Feltűnik Orán, a kikötő,
Fáj a szem, aszalódik a fő,
Égek, lángolok, mint a katlan,
A táj, a fény, az ég szokatlan.
Mélykékje nyomja a sötétzöld
Pálmafák lombját. Az egész föld
Lüktet, izzik. Elvakító fény
Tükrözik a vízen. Nincs remény…
Partra szállunk. Öt év!... Arabok
Úgy néznek ránk, akár a rabok
A gyűlölt börtönőrre, s nekem
Mától dögcédulán a nevem…
Nem is tudom, hogy lesz ezután…
Ég veled Pest, Duna, szép hazám!
Budapest, 1960. március 17.
________________________________
• A francia idegenlégió toborzó
Irodájának (fedő)neve volt…