A kirakós
Rongyként sarokba dobva,
a csend ül összeroskadva,
magány fennhéjázó mosolya,
vicsorként fagyott arcodra.
A sors ismétli önmagát,
a séma ugyanaz élteken át,
lélektelen rendszerben,
mint olvadt gyertya lecsepeg.
A kirakós mindig ugyanaz ,
csak lapjai színe változhat,
szabály csak színt a színre,
s formaként a megfelelőre.
Ragadd hát meg a fonalat,
állj hát mielőbb talpra,
s érezd át a sorsodat,
s akkor te osztod a lapokat.