Hisz ti sem léteztek már
Írta: Hullocsillag Dátum: December 03 2011 06:15:06
V
Bezárva örökkön magánya bús várába,
Ahol a remény hallgatag, beteg, és kába.
Ti, ó, királylányok, a csillagokra vágytok,
S nem látjátok: a tükörüvegben kik vagytok,
Teljes hír
A dal: lejárt, már csak az üresen búgó szalag serceg.
Nem győzte le a félelmes sárkányt a dalia herceg.
Ó, ti ifjú, virágzó, s bolond királylányok!
Rejtélyek, rébuszok, misztikák és talányok
Szentjeként jártok a világ ingó peremén -
Megannyi, kacagón távoli hiú remény.
Hol van már a hegymagas, ajtótlan kőtorony?
Hol a dúvad sárkány; a száz veszély és iszony?
Hol vannak hát a héroszok, a dicső szagák?
Egyre csak hosszabbodnak a sötét éjszakák,
És hideg van: vacogással ölel át a tél.
A remény sír alatt nyugszik, a fájdalom él.
Nincs dicsőség. Nincsen mesékbe szőtt királyvár.
Ó, ti királylányok! Hisz ti sem léteztek már.
Várjátok vakon a herceget, a daliát;
Ősi hősök szülöttét, arkangyalok fiát...
És a Békakirály? A kút mélyén hal éhen.
Hiába sír az árva szörny lenn, a pincében;
Bezárva örökkön magánya bús várába,
Ahol a remény hallgatag, beteg, és kába.
Ti, ó, királylányok, a csillagokra vágytok,
S nem látjátok: a tükörüvegben kik vagytok,
Hisz ti sem léteztek már, ébredjetek, keljetek fel hát:
S hogy van még, ki szeret titeket, adjatok érte hálát.