Sötét földeden...
Írta: sziszifusz Dátum: December 04 2011 07:57:56
V
Sosem volt kerted örökzöld pázsit,
elhanyagoltad! - kérdezz meg bárkit.
Sötét földeden még gaz sem sarjad,
menekül innen minden rovarhad.
Teljes hír
Sötét földeden...
Sosem volt kerted örökzöld pázsit,
elhanyagoltad! - kérdezz meg bárkit.
Sötét földeden még gaz sem sarjad,
menekül innen minden rovarhad.
Fát sem ültettél csak vakond ás itt,
körül néz trónján, s nagyokat ásít.
Neked suttogok, hogy végre halljad!
Életed élni, biztos így akartad?
Minden mindeggyé szakadt a léted,
tekinteted a semmibe réved,
kiszáradt folyód omló partjain
csók darabokra szomjazik a kín.
Még mindig hiszed, hogy vár a végzet,
hogy hús-vér angyal jön majd le érted,
hogy beteg elméd kitisztul megint,
s földedre arany rózsaszirmot hint.
Bámulsz előre, könnybe fut utad,
fekete kutyád vonítva ugat,
fagyott csontokkal terített határ,
varjak károgják, - minden veszve már!
Hideg vánkosán hagy el a tudat,
álomra nyitva korhadt kapukat,
vágyódva lépsz be de senki se vár,
a csalódás jege magába zár.
Fázva ébredsz, lézengve létezel,
hátha tévedsz és Isten fényt lehel,
de meddő földeden sötét rögön,
emlékképbe hal minden volt öröm.
Mélységed földje ez, mi nem felel,
barázdáiban örök bú telel,
magad maradtál, senki sem köszön,
- kitépett szárnyak, fehér ördögön...
Gyáva életen sivár vég virít,
tégy hát végre valami emberit!
Fogd meg az ásót, gereblyét, kapát,
vesd be reménnyel hited udvarát.
Ne várj Nirvánát, csak a tett segít,
áss fel mindent a kutya mindenit!
Halld meg vélt jövőd csábító szavát,
ébredj! - vagy szörnyű pusztulás vár rád...