Nincs Élet Nélküle
Írta: tigerbacsi Dátum: December 05 2011 16:49:56
V
Fáj minden pillanat, melyet Nélküle élek,
Gyűlölök a percet mikor Rá nem nézhetek,
Megölném az órát mikor Róla nem tudok,
Megtörtem! Nélküle élni már nem tudok.
Teljes hír
Könnyezem, mikor az emlékeket felidézem,
Gyönyörű emlékek, mégis a fájdalmat érzem,
De hogy ne emlékezzek megtenni én azt nem is tudom,
Hiszen csodás emlékek melyek kápáztatják gondolatom.
Életnek már nevezni sem tudom a mostani életem,
A világ egyik pontján sem találom meg a helyem,
Bármibe belekezdek befejezni nem is tudom,
Mert egyből csak Rajta cikázik a gondolatom.
Belül üvöltök, visítok és hangosan kiabálok,
Kívül némán csak egy apró pontot bámulok,
Belül zokogom, könyörgök, a halálra vágyom,
Kívül azóta már nem is hallatom a hangom.
Megnémultam pedig már a fájdalomtól üvöltök,
Szaladok, futok, rohanok, mégis egyhelyben ülök,
Könnyezek, sírok, zokogok, pedig száraz az arcom,
Képzelgek, álmodozok, álmodok, de már nem alszom.
Élek, de belülről már nem létezem,
Lélegzem, pedig nem ver szívem,
Eszem, de ízeket egyáltalán nem érzek,
Pihenek, de sokkal fáradtabban ébredek.
Elég legyen! Tovább nem bírom,
Már csak a halál ölelésére vágyom,
Végre itt hagyjam ezt a szörnyű létet,
Megállásra kényszerítsem a szívemet.
Már csak el kell döntenem mit teszek,
Vízbe fulladok vagy fejembe golyót repítek,
Esetleg magasból magam a mélybe vetem,
Már mindegy is! Csak érjen véget életem.
Búcsúzom! Most én elmegyek,
Búcsút mondok mindenkinek,
Búcsút mondok az életemnek,
Búcsút mondok Neked Szerelmem!