Telünk biz' zord, vele csak baj van s a kár,
az erdő mező most elhagyott kopár
hol a nyáron kedves dal visszhangja szállt.
Bár láthatnám, hogy önfeledten labdáz'
sok gyerek, és madár is dalolna már.
Úgy átaludnám én az egész telet!
Csak morgok rá reggel ha felébredek.
Mert kemény még és ideje rengeteg,
de tudom iszkol ha május közeleg,
s hol most jég s hó van ott virágot szedek.