Csendes téli éjjel
rénszarvas néz széjjel
hóban zuzmót kutat,
leskeli az utat.
Minden reccsenésre
felkapja nagy fejét,
különös éj van ma,
nem leli a helyét.
Kis szívét ijedtség
borzongva megszállja,
repülni szeretne,
pedig nincsen szárnya.
S egyszerre suhogás
hallatszik a csöndben,
aranyos szánkóján
Télapóka röppen
az útra, mosolygós,
piros arccal nevet:
Segítesz-e, kis rén?
Várnak a gyerekek!
Rudolf, a szarvasom
eltörte a lábát,
otthon pihenkézik,
s eszik tejbekását.
Nem mondhatja kétszer,
ugrik a kis állat,
tudta, hogy e nap ma
különössé válhat!
Boldogan vesz jármot
feszülő nyakára,
s nyargal a szánkóval
sötét éjszakába.