Utolsó éjjel
Írta: Fenan Dátum: December 08 2011 13:27:59
MM
Kikelsz a langyos ágyból;
majd zöld lepedőre fekszel;
elnyel a néma kórház -
És nem jössz többé vissza.
Teljes hír
Utolsó éjjel
Még utoljára, egyszer,
legyél velem, drága.
Holnap már befekszel
a pittyegő gépre kötött,
csillogó csövű ágyba.
Ma minden sóhajoddal
a halált leheled rám,
sorvadva burjánzó tüdődből;
és mosolyra rándul torzan
sikítani vágyó szám.
Csókolom fénylő bőröd...
holnap a kés csókolja,
föléd hajol kérdőn
zöld maszkos aggodalommal
a fáradt műtőlámpa.
Nézd, az ágyam ma temető,
belém temeted rettegő magad,
ölellek, mint a fejfát,
ringatlak, és félek,
mert eszetlenül halad
a maradék kis idő -
átlép rajtunk az éjjel.
Tétova mosolyodból
látom: már nem velem vagy
és vicsorgó, dagadt kéjjel
a betegség hál ma velem...
Kikelsz most mellőlem,
szép szád a nem túl tiszta,
estére kiklórozott
pesti csapvizet issza.
Kikelsz a langyos ágyból;
majd zöld lepedőre fekszel;
elnyel a néma kórház -
És nem jössz többé vissza.
/2011-P.M./
-----
(Ennek a versnek egyetlen félrészeg baráti ötlet volt az alapja, amikor a "keressünk két olyan dolgot, amik közt nem lehet kapcsolatot találni" című játék során valaki a szexet és a tüdőrákot mondta. Én meg kihívásnak vettem.)