HOPE, Laurence: A HŰTLEN
Írta: Szollosi David Dátum: December 11 2011 05:30:18
H
Szeretőmnél több voltál nekem,
Valami szent, félisteni lény,
Napszállta a messzi tengeren,
Reszkető levél, csillagnyi fény.
Teljes hír
Haász Irénke nyersfordítása, és az eredeti angol (hiányos) szöveg alapján készítettem...
HOPE, Laurence
(1865-1904)
A HŰTLEN
Szeretőmnél több voltál nekem,
Valami szent, félisteni lény,
Napszállta a messzi tengeren,
Reszkető levél, csillagnyi fény.
Nem voltam elég vonzó talán,
Szép, okos; így nem nyertelek meg
Annyira, hogy hű legyél hozzám,
Ki osztatlan, mélyen szeretett.
Templom vagy! De oltárod helyén,
Hol mezítláb szegtem le fejem,
Hogy fizessek hódolattal én,
Csak udvar volt, üres és dísztelen.
Amint hallom, mind rólad beszélt,
De én, bolond, bíztam még, igen,
Alkudoztam a szerelmedért,
Pénzem volt az álmom és hitem.
Itt a vége! Jöjj hát, feledés!
Vagy tán mégis sodródjak veled,
Vagy válasszak mást helyetted, és
Reméljem, hogy megértést lelek?
Szeressek mostantól könnyeden...
(Sok kicsi legyen, egy nagy – soha!)
Igazad lesz: a legjobb nekem
Úgy tenni, ahogy te valaha.
De az elmúlt, édes éjekért,
Mikor veled haltam, kedvesem,
Tudtam, meg kell fizetni a bért,
S azt is, hogy ezt örömmel teszem.