Viszály
Írta: Hullocsillag Dátum: December 14 2011 13:36:35
MM
Csak nézz körül! Égjen, égjen az a csillagtűz!
Benned, körötted él a varázs: ragadd meg hát!
A barátság, túl Káoszon, mindent összefűz,
Viszálynak hatalma itt nincsen – hát tégy csodát.
Teljes hír
A magány jéghideg köntösében fázol,
Bőröd szürke és színtelen, mint kődarab.
Bárcsak lennél, lennél inkább máshol, bárhol,
Ahol: nem lennél, akár kisujj, egymagad.
Hol van a barátság, hol van a varázslat?
Hol van az egykoron lobogó égi tűz?
Emlékeid piszkos üveggé fakultak,
S Viszály önnön magadtól messze, messze űz...
Kihúnyt a szikra; fénypászmája vízbe fúlt,
Hűs könnyeidnek örök-forrás tavába,
És többé már nem Te vagy Te – Ő már a múlt,
Gyászolhatod, sirathatod bár: hiába.
Szívföldeden nem zúg Harmónia dala,
Világodat körötted Káosz tépi szét,
S nem köszönt reád új holnapok hajnala:
Minden sötét, fekete, és nincsen már szép.
Viharok csatáznak ádázul fölötted.
Vége. Kilehelte kis lelkét a remény...
De fel ne add! Hogy ki vagy: soha ne feledd!
A sötétben csillag lesz minden kicsi fény!
Ne hagyd, hogy álomra hajtsa fejét a láng,
Fényesítsd ki álmaidnak gyémánttükrét,
És napkoronggá gyúl az apró tűzszilánk!
Lelked virágba borul; újra tarka rét,
A varázslat izzó üstökösként ragyog,
Mert nem vagy, soha-soha nem vagy egyedül!
Nézz körül: őszinte, vidám, s hű barátok;
Ha szívedbe kétely méregfoga merül,
Csak nézz körül! Égjen, égjen az a csillagtűz!
Benned, körötted él a varázs: ragadd meg hát!
A barátság, túl Káoszon, mindent összefűz,
Viszálynak hatalma itt nincsen – hát tégy csodát.