Beszél? természet
Írta: homancs Dátum: December 26 2007 05:23:35
A hullámzó rengeteg, táncba hívja
A lehulló falevelek seregét:
H
Teljes hír
Minden csendes,frissen pihen
Egy es?átjárta éjszakában,
S a langyos,fényes ragyogásban
Minden él? fa mámorosan zizzen.
Egy csemete hevesen gesztikulál,
Karját emeli az égbe,
A lengedez? illatos szélbe
Kergeti még a múlt zivatarát.
A hullámzó rengeteg, táncba hívja
A lehulló falevelek seregét:
Körbe lengeti,rázza fáradt testét
S a szép,der?s id?ket síratja.
Most mereng az erd? árván:
Érezni a mámort,mely mindent áthat,
Nyugodni hagyja az áldott fákat,
Az álom színt magába zárván.
Fényözönben ébred a természet mélysége,
Csak a vén fák sírnak,aggodnak,
Mert ?k tudják,hogy miért hallgatnak,
Hisz titokban a jöv? fagyos rejtélye.
Epeked? áhitattal várják a következ? századot,
Mi veszélyt jelent a megfakult út nyomán,
Mint kitörni készül? tomboló vulkán,
S reménykednek,hogy megvédik a fenséges földi jót.
Hiú g?ggel párosul törékeny b?bája,
De a bölcs,lüktet? lelke fárdt had,
Semmit sem vár s mindent ad:
Ez a természet szépséges csodája.