Szeresd hazádat, a magyar földet,
sokszor hullt rá verítéked, s könnyed.
Ha sújt, vagy sújtott, a sors ostora,
ő nem volt hozzád kegyetlen soha,
édes volt neked és nem mostoha.
Szeresd hazádat, e drága földet,
nem is kíván tőled senki többet.
Kenyeret, vizet, húst, s bort is adott,
éhen halni téged sosem hagyott,
éppen ezért. el nem árulhatod.
Szeresd hazádat, s ha kell segítsed,
óvd minden bajtól hisz saját néped
él itt, vigyázz rá mint gyermekedre,
akár a saját kis életedre,
ez válik majd a becsületedre.
Szeresd hazádat, a szülőföldet,
benne folyót, tavat, hegyet, völgyet.
Ez a hazád több mint ezer éve,
dicső Árpád apánk öröksége,
hogy élsz vele? Becsület kérdése.
Szeresd hazádat elégedetten,
hol magyar a szó, mi feléd rebben.
A magas égnek adj érte hálát,
hogy országunkat ránk hagyta Árpád,
éld békén és boldogan mi rád vár